„Sok szülőnek ismerős lehet az alábbi párbeszéd: „Mi történt ma az óvodában /iskolában? - Semmi!”.  Egyrészt az óvodás gyermekeknek a bennük kavargó gondolatok és érzések megfogalmazása nem könnyű, másrészt vannak olyan gyermekek, akinek ettől függetlenül is nehézségük van saját belső tartalmaik közlésében, érzéseik azonosításában.  A szerepjáték segíthet ezeknek a belső tartalmaknak a megjelenítésében. A családbabákkal való játék hasznosan beleilleszthető ebbe a folyamatba, akár többféleképpen is.”

 

Puha szőnyeg, játékok, vár, fa babaház kis figurákkal, kézműves eszközök, lovagi vár, puha labdák, képeskönyvek, pokróc és a családbabák. Ezek várják a gyerekeket a központban. Mindig aktuálisan az érkező gyerekek igényeihez, életkorához mérten. A szoba egyik sarkában beszélgető sarok található két karosszékkel, másik oldalán pedig az íróasztal a rajzoláshoz, alkotáshoz. A kiszámítható, egyszerű környezet biztonságos alap a segítő folyamathoz. Emellett a szakpszichológus a gyermekekkel mindig megbeszéli, hogy mi fog történni az adott foglalkozás során, mivel a kiszámíthatóság biztonságérzetüket növeli.

A megkeresések fő irányvonalai mutatnak hasonlóságokat. A fő tematikák: a gyermek szorongása, vagy indulatkezelési nehézségei, agresszív viselkedése, valamint támogatás veszteségélmények feldolgozásában (szeretett személy elvesztése, család szétbomlása). Újabban egyre többen kérnek segítséget bullyinggal (verbális, fizikai, kirekesztő magatartás által történő kortársak közötti bántalmazás) kapcsolatban is. Továbbá jelenleg sajátos nevelési igényű ADHD-ban és autizmusban érintett gyermekekkel is foglalkozik, készségeik fejlesztésével, valamint pszichés megsegítésükkel igyekszik beilleszkedésüket, integrációjukat segíteni.

Amikor a kulcsszó az együttműködés…
A szakember úgy véli, hogy az összes említett nehézség esetében

Számos szorongást csökkentő, illetve szorongást kezelő technika létezik, (pl gyermekrelaxáció, mesehallgatás és mesealkotás, drámajáték, szerepjáték) valamint az indulatkezelési nehézségek oldására is vannak módszerek: szituációs játékok, helyzetek elemzése, következmények átlátásának tanítása, relaxáció, az ellazulás tanítása. A gyászfolyamat során támogatást jelentenek a mese-báb-művészetterápiás módszerek, célzott könyvek tanulmányozása.

A fejlesztő foglalkozásokon a szakember szintén építkezik ezekből a módszerekből, ezzel egészíti ki a hagyományos fejlesztő módszereket. A bullying esetében az énerősítés céljából dolgozik együtt a gyermekkel. Itt szintén segíthet a bábterápia, a történtek eljátszása, lerajzolása, történetek alkotása.

Minden esetre igaz az, hogy az elszigetelt foglalkozáson nyert tapasztalások akkor tudnak megerősödni, aktív erőforrásokká válni, ha ezt a folyamatot a gyermek környezete támogatja.

A családbabákat óvodásoknál és alsó tagozatos gyerekeknél szoktam használni, szerepjáték formájában. A gyermekek érzéseiket, nehézségeiket minél kisebbek, annál kevésbé tudják megfogalmazni, az ő igazi nyelvük még a játék. Megjelenítjük, eljátsszuk életük fontos eseményeit, vagy kitalált meséket, történeteket. A babák nemcsak a családot jeleníthetik meg, lehetnek csoport- vagy osztálytársak, a felnőttbabák óvó-és tanító nénik és bácsik, barátok és testvérek közötti kapcsolatok is megjelenhetnek a szerepjáték során.

 

Szabad-és irányított szerepjátékot kezdeményezek a babákkal, legtöbbször hagyom, hogy a gyermek kezdeményezze, irányítsa a játékot mert ez egy olyan felület, ahol benyomásai, érzelmei, vágyai, félelmei meg tudnak mutatkozni. A benne kavargó érzések kifejeződésével, a vele történtek ismételt eljátszásával a gyermek feldolgozza az érzelmeket, csillapítja azok intenzitását. Előfordul az is, hogy aktívabb szerepet vállalok a játéktörténetben pl. konfliktushelyzetek megoldását modellálom vagy érzések kifejezésének módjait mutatom be. A babák lehetőséget nyújtanak a másik szempontjának megértésére, a szituációk szerepcserés eljátszása révén.  A családbabák megjeleníthetik a gyermek saját családját, általa bemutathatja, hogyan éli meg mindennapjait. Ha a játék kitalált személyekkel történt kitalált történetet mutat be, akkor is átszűrődnek a gyermeket foglalkoztató főbb motívumok, természetesen a kreativitás, fantázia is erősödik egyúttal.

A szerepjátékot, mint módszert régóta alkalmazom, különféle eszközöket használva. (pl fafigurák, újbábok, lego-vagy playmobil figurák) De általánosságban azt tapasztalom, hogy mióta a családbabák is megtalálhatók a játékpolcon, a gyermekek előszeretettel választják a szerepjátékokhoz, hamarabban, könnyebben, intenzívebben lehet őket a szerepjátékba bevonni.

Azt gondolom, hogy lettek volna olyan helyzetek, ahol a játékkal való gyógyítás intenzívebb, hatékonyabb lehetett volna, ha a családbabákat is használtam volna.

Rengeteg példát fel tudnék sorolni, de most két példát emelnék ki érzékeltetve a nehézségek, kihívások széles körét, amiben a megsegítésnek ezt a módját alkalmazni lehet.

A társas-szociális nehézségekkel küzdő autizmusban érintett gyermekkel a mindennapi konflikusok megjelenítése, szerepcserével való többszöri eljátszása javulást okozott a beilleszkedési nehézségekben.

(*szelektív mutizmus: a megszólalás következetes elutasítása a gyermek számára szorongást keltő helyzetekben, miközben a számára érzelmi biztonságot sugárzó helyetekben a gyermeknek nincsen gondja a megszólalással. (pl. óvodában nem beszél, otthon akár cserfes is lehet.)

Többször előfordult például, hogy a segítő beszélgetéseket is végigkísérte egy-egy családbaba a gyermek ölében, sőt egy-egy teszthelyzetben (pl. képességteszt, mozgásfelmérés) ő volt a gyermek támogatója és /vagy közönsége.

1. Szabad játék
Történhet egyedül, és a szülővel is, aki ebben az esetben passzív szerepet vállal. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy felszínre kerüljenek a gyermeket foglalkoztató témák.  Ennek bázisán a szülő már konkretizáltabb kérdéseket is fel tud tenni a gyermeknek, amire a válaszadás is könnyebb, így megindulhat a párbeszéd.

2. Szerepjáték
Ennek eszközeivel kérdezhet a szülő, a babákat beszéltetve a játék keretében a válaszadás is legtöbbször spontánabb, könnyebb. A „babák beszélgetése” során sok mindenre fény derülhet.

3. Játéktörténet aktív alakítása
A szülő is terelheti a nehézség megoldása felé a gyermeket, alternatívákat mutathat be a különféle szituációk kezelésére.

A már említett együttműködés és az egyediség tisztelete a két fő vezérfonal a szakmai munkámban. Ennek a bázisán tud megszületni az a feltétel nélküli elfogadó légkör, ami a hatékony közös munka alapját képezi. Vannak bizonyítottan hatékony módszerek, pszichológiai technikák, amiknek gazdag tárházából egyénre szabott egyedi megközelítési móddal igyekszem a gyermeket (és környezetét) segíteni. A humanisztikus pszichológiai iskola elveinek megfelelően hiszek az egyén fejlődési erejében, a kiteljesedésre való törekvésben. Célom, hogy támogassam a gyermeket és szüleiket, pedagógusaikat erőforrásaiknak tudatosításában, mozgósításában, hogy elfogadók lehessenek önmaguk és mások iránt.

 

Interjúalany:

Boricsné Beliczki Ildikó, óvoda – és iskola pszichológus, mozgásfejlesztő - MentaLife Pszichológiai, Mozgásfejlesztő-és Logopédiai Központ